Utolsó kívánság

Zengjétek falak dalomat,
utolsó soraimat.

Én most meghalok,
s rátok semmit nem hagyok.
Műveimet (?) az emésztő tűzbe vetem.
Senki ne tudja és ismerje nevem.
Porrá válok magam is
akárcsak zengő verseim.
Én is a lángokba veszek.
Ti most nem egy költőt temettek.
Itten valaki nyugszik
a sok közül.
Létem
remélem
feledésbe merül.
Ha virággal álltok sírom felett
Az embert nézzétek,
ne a költészetemet.
A verseimet felejtsétek.
A soraimat égessétek.
Műveimnek nyoma ne maradjon!
A lelkem békében nyugodjon.

Ez az utolsó kívánságom.
Az életemet ezzel lezárom.

Csend

Csitt!
Hallgass, s mond milyen érzés
ülni, hallgatni eme élményt.

Csitt!
Ne szólj egy röpke szót sem!
Add át magad az élvezetnek!

Csitt!
Olts el minden fényt helyeden!
A zajt zárd kívül a reteszen!

Csitt!
Hát érzed már eme varázslatot?
Eme érzést mely testeden áthatol.

Csitt!
Most teremts rendet
s élvezd a csendet!