Sebesült őz

Erdőn, mezőn, vízen, réten,
sebesült őz csörtet a vidéken.
Túljutott már néhány hegyen,
s kitartásával elnyerte kegyem.

Orvlövész golyója találta el,
s ez a golyó végez majd vele.
Tudja vagy csak sejti sorsát...
Rémülten keresi ősi vackát.

Azt a tisztást, hol megszületett,
élte életét, s reménykedett.
Reménykedett a jövőben,
míg az orvvadász meg nem lőtte.

Most fáradtan húzódik zugába.
Azt reméli a halál itt meg nem találja.
Sajnos tévedett szegényke,
s eltávozott egy szebb életbe.

Erdőn, mezőn, vízen, réten,
kimúlt őz fekszik valahol a vidéken.
Sokat szenvedett szegény az életben,
s kitartásával elnyerte kegyem.

Szakáll

Úgy gondoltam szakállt növesztek,
arcomon is kell lennie egy kis szőrzetnek.
A kérdés már csak az: Milyen legyen?
S ezután a tükörre vetődött a tekintetem.

Legyen fültől fülig,
olyan hosszú,
hogy leérjen a földig,
bár lehet rövidebb is.

Vagy a füles dolog maradjon,
de hosszúságát elveszítse,
így arcomon csak borosta maradjon
és ne autópályányi szőrzet.

Legyen talán kecskeszakáll,
akár Richelieu-é volt
annakidején, mikor három kard kaszált,
s egy szív velük dobogott.

De lehetne államon rövid pamacs,
arcom szögletén lévő golyó.
A tudatom súgja nekem azt ,
hogy ez így bizony nem lesz túl jó.

Esetleg csak államon lehetne borosta,
mint itt szemben a szomszédnak...
S tessék, teljesen össze vagyok kavarodva.
Milyen szakáll kellene nekem? Mond csak!