Áruló

Áruló voltál,
meghalhatsz hát,
életedért bizony nem kár.

Fuldokoljál mocsarakban!
Dideregjél a vadonban!
Kiátkozva legyél mindenhonnan!

Fejedre átok záporozzon.
Testeden bot táncoljon.
Az utcán mindenki rajtad kuncogjon.

Koldulva járj az országban.
Kinézve legyél minden házban.
Remegve könyörögj a konyhákban.

Nyelvetlenül jár!
Nevessen ki lát!
Köpjön mindenki rád!

A porban fetreng!
Láncon szenvedj!
Keserű életed lassan teljen!

S ha árulásod nagy volt,
fejed a porba hulljon,
tested csonkán az útszélre jusson.

Áruló!

Segítség!

Ruhátlan testem a sötét égbolt alatt,
jéghideg szívem érzelem nélkül maradt.
Fakó szemem a csillagokat pásztázza,
gondolataim egy lány után járkálnak.

Igen, mert szerelemre vágyok már rég,
de szívem jégpáncélja, akár a kő, olyan kemény.
Szájam vöröslő ajkat még nem érintett.
Az Istentől még nem kaptam meg ezt a kincset.

Egyedül ugyan nem vagyok,
mert a barátom most is átkarol.
Jó lenne, ha ennek vége lenne,
s barátom innen elkeveredne.

Csupaszon fekszem a csillagok alatt.
Szívemben a hideg jég megmaradt.
Csak agyamban ég egy vágy reménytelenül.
Keresztül a réten egy lány rohan felém meztelenül.