Rémálom

Feketében pompázó árnyak.
Hangosan csattogó szárnyak.
Sáskák félelmetes hada.
Fenevadak éles méregfoga.
Cápa vére pofája.
A folyóban úszó éhes piranha.
Támadnak rám éjszaka.
Élettelenül hullok a sárba.

A magány a szívemben

Virágillatot hoz a szél
Szívemben a magány remél

Akarja, hogy keblem ne lángoljon
A szám ajkat soha ne csókoljon

Az élet nekem legyen unalom
Kincsekkel ne legyen tele udvarom

Agyam fehérben pompázzon
Testem érintetlen maradjon

Nem akarom

Memento mori

A tűzbe nézek
és rebegem szavaid.
A szakadék hív.
Nem állhatok ellen neki.
Emlékezz!

Őrjítő a mélység.
A tudat súlyos.
A máglya lángol.
A szél dúdol.
Emlékezz!

Hív a szakadék,
szavai jogosak.
Eltűnni innen,
ez, mi felkavar.
Emlékezz!

Lángol a szívem.
Fejember zavar.
Testem nem mozdul,
ő mást akar.
Emlékezz!

Kő csikordul...
- Ez tudatos. -
A szél röpít.
Zuhanok.
Emlékezz!