Ima

Távol minden zajtól,
távol a várostól
engem találsz
miközben imádkozom.

Istenhez szólok,
de a magaméhoz.
Szerelmet kérek,
de a szél nyilat nem hoz.

Epekedve várok egy lányra,
ki legyen szép és kedves,
És ne csak a testnek,
éljen a szerelemnek.

Szívemben most
a magány honol.
Sajnos ez a bérlő
kemény és konok.

Kényelmes lakását
elhagyni nem akarja.
Sokakat sodort
már így a halálba.

Itt, hol a csend az úr,
Isten talán hall engem,
érti szavam,
s segít nekem menten.

Könyörgök hozzád,
ki ott fent vagy,
fújd szerelem viharát,
így segíts rajtam.

Mondjátok emberek...

Mondjátok emberek
verset írni jól tudok?
S kezemben a toll elismerően forog?
Ami a papíron születik élvezhető?
Vagy csak amolyan feledhető.

Mondjátok emberek
verset írni jól tudok?
Nemcsak úgy, mint
az a sok léhűtő,
ki az utcán tolong.
Tényleg van hozzá tehetségem?
Mert ha igen, így születtem,
de ha mégsem,
mond, s nem reménykedem.

Mondjátok emberek
verset írni jól tudok?
És nem holmi ponyvát,
melyet minden sarkon kapok.
A versek olvashatók?
A sorok szárnyalók?
A szavak láthatók?

Mondjátok emberek
verset írni jól tudok?
Szárnyra kapom a tegnapot,
s holnapot, a mát,
s mindazt, amiért már kár?
A sorok érezhetők?
Nem jéghidegek?
A gondolatok létezők,
vagy oly távoli, s idegenek.

Mondjátok emberek!

Válasz:

20 év múlva

Szívemben a gyötrődés lángjai
Arcomban fájdalom égette vonásai
Kiáltanak

A lelkemet égető sav mardossa
A testem élet nélkül dől a mocsokba
Elkárhoztatnak

Szememnek fénye halott
Karom ereje régen elfogyott
Elhalnak

Ki a homlokom mögött lakozik
Szebb s jobb vidékre költözik
Elhagynak

Botot nyomnak a kezembe
Máris vénnek néznek engemet
Megutálnak

Húsz év eltelt már
S ugyanennyi még rám vár
Melyet kínok között kell leélnem
Míg végre bevégezhetem

Három testőr

Három igaz szív,
három éles penge,
három bátor nemes úr,
s három féle elme.

Athos, Porthos, Aramis.
Ők a Három testőr,
kik királynét szolgálják,
s védik Richelieu-től

A dolguk kemény, s nemes.
Szerencse, hogy segít valaki,
ki párbajban verhetetlen,
s szívében dobogott valami.

Athos, ő a legidősebb.
Titka iszonyatos.
Italba fojtja bánatát,
és talán némaságot fogadott.

Porthos, kinek esze nem a kardja.
Cicoma és fényűzés az élete.
A pénzt nem veti meg, sem a nőket...
Agya azonban olyan, akár a keze.

Aramis, a mondvacsinált pap.
Egyházi szavak, de élete világi.
Bonyodalmas nőügyei vannak,
Melyekre mindenki kíváncsi.

S az, ki segített nekik,
vagy inkább ők segítettek annak?
Gascogne-i fiú ő,
nevét d'Artagnan-nak tartja.

Csípős a nyelve, mint a paprika.

Az esze borotvaként vág.

A kardja éles akár a nyelve.

Szívében hatalmas a láng.

Ők hát a Három testőr,

s barátjuk a gascogne-i.

Ők törtek borsot egy orr alá,

amely ezt sokáig tüsszögi.