Vörös nap hajnalán
mikor a papír kincs,
de a kenyér is drága,
akkor írta ő verseit.
Gyomra mást mondott.
És ki foglalkozik vele?
A szó, csak ez volt.
Ekkor a halál sem
számít többnek, min
a döglött kutya az útszélen.
Én felnézek rá.
Te tudta, hogy fogd
a tollat, s ha kell
mint karcold a strófát
a kemény börtönfába.
S ugyan csontjaid
fölött s föld feszül
egy súlyos vég miatt
mit köszönni lehet a
Sátánnak ki Isten
gyermekeinek ezreit
juttatta oda, hol
most te vagy.
A tested, az már pihen,
de te magad közöttünk
vagy, és bennem itt élsz
örökre, míg mellem
alatt a szívem
meg nem hal.
Örökké élsz!
