vagy... talán elmerül a tengerben.
Csendes lesz az éjszaka.
Az utolsó éjszaka,
mert holnap kialszik a fény a szemekben.
Feketén siklik a hajó a tengeren,
élesen vágja az óceán kék vizét.
Most még alszik a legénység.
Alszik egy utolsót,
még a szirén dala sem érinti a matróz szívét.
Pedig hangosan szól a kézben a lant,
s azt is túlzengi a bársony ének.
Könny fut végig az arcán.
Vörös színű a könny,
de a hajó nem állt meg, tovasiklik a szélben.
A félhomályban még látszik az ágyúcső,
a körvonalai ordítanak a géppuskáknak.
A halál félelmetes barátai ők.
Igen! Barátai ők annak,
ki már lován ül, s megálljt nem mond kaszájának.
Mert már beindult az ördögi gépezet,
munka helyett fegyvert fognak a férfi kezek.
A torkokból üvöltés hallatszik.
Hallatszik még az égben is.
Remélem értik, megszólal a csengő a lelkekben.
---- * ----
Egy galamb száll fel az égbe.
A galamb tollának színe fehér.
Ezrek imádkoznak mindenütt,
és remélik a madár célba ér.
Repült is a galamb. Utolérte hajót.
Már éppen tovarepülni készült,
mikor parányi szívét átjárta egy golyó.
S földre zuhant, s ott vérbe fulladt.
Torkán üvöltés tört elő.
Megfogja egy matróz,
és odakiáltja a másiknak:
Nyertem, mert lelőttem őt!
A másik nem szól semmit,
s tekintete az ágyúra téved.
Elgondolkozik magában,
majd társához így szól keményen?
Tudd meg, hogy holnap háború lesz!
