Összebújva

Két szemére emlékszem,
és zuhogó haja is eszembe villan.
A hangját kéri kölcsön a szél, ha szólni akar
és én hallgatom, nézem, csókolom a kék eret meleg nyakán.

Büszkeség

Boldog aranyszellő járja át szívemet
ha rá gondolok, rád, kit szeretek,
az aranyos, bájos kismadárra
odafent a zöld ágak között, mert
Ő a kedvesem

Madárka

A madárka elszállt,
s nem jön vissza többé.
Dél felé indult
a bő, napos paradicsom felé.
Attól félek nem tudja
a helyes irányt, de
remélek, és akkor tudom,
hogy egyszer majd odaér.