Menekülj!

Lángol a város.
Az utcák égnek.
Élni itt káros.
Menekülj innen!

Rohanj! Fuss! Szaladj!
Lábad ne érje a földet.
A természet felé haladj
hol lelked nyugalmat lelhet.

Sasként szállj az égen,
vágtass akár a jó ló,
mint szökdécselő őz a réten
légy vidám, s boldog.

De Te nem vagy az.
Szíved mélabús.
Lelkedben gaz,
elmédben füst tornyosul.

Nagy ez a város.
Rettentő betonvadon.
Épületszörny számos,
s a jótündér halott.

Növessz szárnyat,
hogy az égbe repülj.
Kentauri lábat,
hogy messzire menekülj.

Fuss, s meg ne állj!
- Jöhet akármi. -
A ritmusból ki ne szállj,
csak hajts tovább!

Ha kebled hullámzik,
meg ne pihenj!
Ha szemed szikrázik,
gyorsabban közeledj!

Közeledj a célhoz!
Oda, hol lelked nyugalmat lel.
Oda, hol nyelved szóhoz,
s szájad beszédet nyerhet.

Keresd, s kutasd ezt a helyet!
Völgyön, hegyen, pusztán, réten.
Meglátod, lelked nyugalmat lelhet,
s elméd kitisztul eme vidéken.