Egyedüllét

Sötétben vagy, s egyedül,
szobádba a magányba került.

A sarokban ülsz, hol nem lát senki,
jól tudod, a világ számodra semmi.

Te akartad így, s most bánod.
Szeretnél lenni valahol máshol.

A helyeden maradsz, s nem mozdulsz.
Az embereknek csak egyet-egyet mozdulsz.

Belül a szíved még parázslik,
azonban kívülről ez már nem látszik.

De eme aprócska lángot a szívedben
keresed, s kutatod minden percedben.

S ha megtaláltad nem könyörülsz.
Eloltod, és te már nem menekülsz.

Te állítottad fel a csapdát magadnak,
s így megszűntél létezni szabadnak.

A Magány börtönében raboskodsz.

Haláltusa

Drámai az élet.
Utálatos, hazug és áruló.
Csak elmúlnál már végleg.
Halál! Te életet elrabló...
Óh! Csak sajnálni tudlak.
Nevetségessé teszed magad.

Jársz, és lesújtasz mindenütt.
Előtted élet, utánad végtelen üresség.
Nem engedem, hogy tőled reszkessünk.
Őrt állok, s várlak. Nem menekülsz!