Sötétben vagy, s egyedül,
szobádba a magányba került.
A sarokban ülsz, hol nem lát senki,
jól tudod, a világ számodra semmi.
Te akartad így, s most bánod.
Szeretnél lenni valahol máshol.
A helyeden maradsz, s nem mozdulsz.
Az embereknek csak egyet-egyet mozdulsz.
Belül a szíved még parázslik,
azonban kívülről ez már nem látszik.
De eme aprócska lángot a szívedben
keresed, s kutatod minden percedben.
S ha megtaláltad nem könyörülsz.
Eloltod, és te már nem menekülsz.
Te állítottad fel a csapdát magadnak,
s így megszűntél létezni szabadnak.
A Magány börtönében raboskodsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése