Óh, madárka

Repülj, óh, madárka,
meg ne állj sehol,
mer e föld mit látsz
nem az, mi egykor volt.

Megváltozott nagyon
mióta itt jártál,
elmúlt egy tél,
s a szívem nagyon fáj.

Megismertem valakit
és a szívem meghasadt,
érzek egy érzést
mit éreznem nem szabad.

Óh, madárka,
hát, te érted ezt?
Jégpáncél alá
lángoló máglya
hogy kerülhetett.

Úgy érzem...
Igen!
Szerelmes vagyok.
Kedvelem a lányt,
és hiányzik nagyon.

Óh, madárka...
Óh, madárka...
Óh, madárka,
hát, te érted ezt?
"Nem!
S rajtad én
nem segíthetejk.
Megfogadom a tanácsod:
elrepülök messzire.
Ki rajtad segíthet
az csak Te lehetsz."

Egy el nem küldött levél

Az ablakomban ülök
és nézem a csillagokat.
Köztük vonalat húzok,
s kirakom arcodat.

Fényük fakón verődik
vissza arcom vonásairól.
Látod, most sem alszom,
csak rád gondolok.

S ugyan távol vagy,
nagyon messze,
szívemnek e táv nem
parancsol, megkereslek.

Homlokom mögött most
is veled vagyok.
A tér és idő nálam
most meg nem szabott.

És a lényeg mindabból
mit itt most fecsegtem,
hiányzol nekem,
és úgy érzem szeretlek.