Hol vár?

Sokszor zengett ajkamon a kérés melyet arcom
zord ábrázattal él meg, tűr hidegen.
Erdőt? Pusztult síkságot lát e szem. A harcom
rémisztő, ám fel nem - nem! még idegen
eszmékért mely csábítóbb, szebb mint a kudarcom.
Látom nem lehet az: egy én szigeten
elhalt szívvel, s lélekkel feladjam e harcom.
Messzire ordítom: Hol vár a szerelem?

Kérdés

Miért mondja sok ember, hogy tudja,
mikor az mit tud, mégsem tudja,
s ezzel egy országot juttat koldusbotra.

Csak egy szó

Vagyok!

Az élet

Csak vagy ezen a világon,
de létezni nem létezel.
Életed egyszer elmúlik,
s te többé nem leszel.

Addig tested fogságában szenvedsz,
gyötrődsz és várod a holnapot.
Szomorú ábrázattal tűröd,
hogy gúnyol a tegnapod.

Mert élni gyötrelmes, fájdalmas,
felesleges s értelmetlen.
Miközben élsz sínylődsz.
A célállomást tudod, mégis ismeretlen.

Éled az életed, miközben
élni nem tudsz sehol.
Bőröd egyszer úgyis kifakul,
s földbe kerülsz valahol.

Ha már vagy ezen a világon,
próbálj meg létezni.
Soha ne törődj azzal,
hogy egyszer elmúlik.

Hiszen úgyis meghalsz.
Addig próbálj ki mindent,
mindent, mit lehet,
mielőtt rád fátyol lebben.

Sajtold, préseld ki az életet!
Ne hagyj neki semmit!
Lázadj ha kell, de
fejed ne vegye senki.

Perceidet ne tékozold,
hanem kihasználjad!
Én csak egyet mondhatok:
Élj a mának!