Sokszor zengett ajkamon a kérés melyet arcom
zord ábrázattal él meg, tűr hidegen.
Erdőt? Pusztult síkságot lát e szem. A harcom
rémisztő, ám fel nem - nem! még idegen
eszmékért mely csábítóbb, szebb mint a kudarcom.
Látom nem lehet az: egy én szigeten
elhalt szívvel, s lélekkel feladjam e harcom.
Messzire ordítom: Hol vár a szerelem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése