Az élet

Csak vagy ezen a világon,
de létezni nem létezel.
Életed egyszer elmúlik,
s te többé nem leszel.

Addig tested fogságában szenvedsz,
gyötrődsz és várod a holnapot.
Szomorú ábrázattal tűröd,
hogy gúnyol a tegnapod.

Mert élni gyötrelmes, fájdalmas,
felesleges s értelmetlen.
Miközben élsz sínylődsz.
A célállomást tudod, mégis ismeretlen.

Éled az életed, miközben
élni nem tudsz sehol.
Bőröd egyszer úgyis kifakul,
s földbe kerülsz valahol.

Ha már vagy ezen a világon,
próbálj meg létezni.
Soha ne törődj azzal,
hogy egyszer elmúlik.

Hiszen úgyis meghalsz.
Addig próbálj ki mindent,
mindent, mit lehet,
mielőtt rád fátyol lebben.

Sajtold, préseld ki az életet!
Ne hagyj neki semmit!
Lázadj ha kell, de
fejed ne vegye senki.

Perceidet ne tékozold,
hanem kihasználjad!
Én csak egyet mondhatok:
Élj a mának!