A távolban hegyek.
Ahol vagyok, puszta.
Mi itt vagyunk emberek,
ahol az élet monoton síkja.
Az életünk egyhangú.
A változás semmi.
Szeretnék nem itt,
hanem máshol lenni.
Bakancsunk rója az utat,
menetelünk a hegy felé.
De a vonulat messze van,
és előbb el minket a vég.
Homok a szembe, gaz a kézbe
fájdalmasan bele-bele mar.
Mindez azonban már szokott,
minket nem zavar.
Így telik el sorsod
míg egyszer meghalsz.
Sírodban halkan felsóhajtasz.
A halál számodra nem baj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése