Színes gombafelhőkről álmodom

Színes gombafelhőkről álmodom.

Van köztük fehér,
lassan szunnyadó.
És gyors röptű
ronda bordó.
Láttam kéket,
mint a tenger,
s találkoztam a szürkével,
melyet csókolt az ember.
Rohangáltak még
sárgák, barnák,
ugráló narancsok
és aranyló szalmák.
Zöldesen vakító
olcsó képzetek,
délibáb képek,
lila fellegek.

És ahogy egyre többen voltak,
s néztem őket odalent
a színek összefolytak
mint virágos rét, úgy mereng
számomra e furcsa festmény:
Abszurd a festő.
Abszurd az ecset.

És a művész tovább dolgozott.
Kevert szín keveredett a keverttel,
míg végül nem láttam mást,
csak egyszínű vásznak, mely
fekete.