A parti kövek

Sötét van.
Félek!
Kitől?
Nem tudom.

A selymesen hullámzó víz
oly lassan mossa a parti köveket.
Nézem két vigyázó kék szememmel
szörnyű, lassú és csöndes vesztüket

A szél szól.
Hangosan,
dühösen.
Azt mondja:
Csend volt.

Az ég felölti sötét ruháját,
zuhog a hideg nyári eső,
hullámos vágják az eget,
villám csap a vízbe; az első.

A hullámos ostroma megöli a köveket.
Ellenállnak, de lassan megtörnek.
Vége a viharnak. Csend mégsincs.
A víz mossa a parti köveket.

Én is egy kő vagyok a parton.
Lassan, de biztosan elkopok.
S ha jön egy vihar? A folyamat
felgyorsul, mindaddig míg meg nem
halok.