Az a valaki nevetett a rádióban, mikor fia haláláról beszélt.
Fekete volt a hajnal,
a föld pedig sáros.
A temetőben csend uralkodik,
és a halott lelkek serege számos.
A drót hirtelen megfeszül,
majd engedve elpattan.
Női kacaj az ok.
Szól hangosan és szakadatlan.
Az asszony ruhája fekete,
arcát fátyol fedi.
Egy sír fölött térdel,
nevetve a könnyeit szedi.
Fiát temette tegnap.
Szerette s sajnálta szegényt.
Őt gyászolja az asszony,
e fiatal, aranyos legényt.
Fáj a szíve nagyon.
Ezért nevet ő most.
Kacag, feledi bút,
de hangja magányos.
Ne szidjátok őt!
Próbáljátok megérteni!
Szerette ő a fiát.
Jobban, mint köztetek bárki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése