Hol vár?

Sokszor zengett ajkamon a kérés melyet arcom
zord ábrázattal él meg, tűr hidegen.
Erdőt? Pusztult síkságot lát e szem. A harcom
rémisztő, ám fel nem - nem! még idegen
eszmékért mely csábítóbb, szebb mint a kudarcom.
Látom nem lehet az: egy én szigeten
elhalt szívvel, s lélekkel feladjam e harcom.
Messzire ordítom: Hol vár a szerelem?

Kérdés

Miért mondja sok ember, hogy tudja,
mikor az mit tud, mégsem tudja,
s ezzel egy országot juttat koldusbotra.

Csak egy szó

Vagyok!

Az élet

Csak vagy ezen a világon,
de létezni nem létezel.
Életed egyszer elmúlik,
s te többé nem leszel.

Addig tested fogságában szenvedsz,
gyötrődsz és várod a holnapot.
Szomorú ábrázattal tűröd,
hogy gúnyol a tegnapod.

Mert élni gyötrelmes, fájdalmas,
felesleges s értelmetlen.
Miközben élsz sínylődsz.
A célállomást tudod, mégis ismeretlen.

Éled az életed, miközben
élni nem tudsz sehol.
Bőröd egyszer úgyis kifakul,
s földbe kerülsz valahol.

Ha már vagy ezen a világon,
próbálj meg létezni.
Soha ne törődj azzal,
hogy egyszer elmúlik.

Hiszen úgyis meghalsz.
Addig próbálj ki mindent,
mindent, mit lehet,
mielőtt rád fátyol lebben.

Sajtold, préseld ki az életet!
Ne hagyj neki semmit!
Lázadj ha kell, de
fejed ne vegye senki.

Perceidet ne tékozold,
hanem kihasználjad!
Én csak egyet mondhatok:
Élj a mának!

Éjjeli séta

Hogyha leszáll az éjszaka
szobámat elhagyom én.
Sétálni megyek,
ha az ég nem kék.

Cipőm koptatom
Pest utcáinak kövén.
Fejemben gondolatok
cikáznak szerteszét.

Az utca üres.
Sehol senki.
Csak én vagyok.
Ezt nem mindenki érti.

Néha jó egyedül
senkivel az oldaladon,
ha magadba merülsz
egy este az utcasarkon.

Egy birodalom

Leírtad amit akartál
Kimondtad ami bánt
Hogy élsz? az a papíron
A fájdalom szívedben rokon

De írásod hajat tépett
Szólni itt, s erről nem lehet
Csengő csörgött, menned kellett
A tiszt szava hangosan zengett

Eltűnsz, híred s hamvad nem marad
A szomszéd nem ismer, kezéhez pénz ragadt
Eltűnsz végleg ebből a világból
Mégsem félsz a kaszától

A nemzet, az ország és az Állam nevében
Ámen!

Vagyok ilyenek

Vörös a haja.
Az arca szép.
Az alakja gyönyörű.
Mint ez az álomkép.

Szenvedek a sorsomban,
s ezt senki nem tudja.
Egyedül vagyok
a sorsom előre tudva.

Keblem alatt a szívemben
alszik a világ a hold alatt.
Mindenki horkol.
Ébren senki nem maradt.

S a szívemen kívül?
A világ ébren van, él.
Egy része boldog,
a többi remél.

Én nem vagyok ilyen.
Belőlem mindez kiveszett.
Lelkem szemét.
Testem valahol elveszett.

A nap fényét szórja.
Éltető sugarait.
Nálam sötétség honol.
A Hold világítja csillagjait.

Emberek nézzetek engem,
de mint rossz példát.
A helyes út nem erre van.
Keressetek másik táblát.