Ha fekete az égbolt
Akkor az a mi időnk
Ha a nap nem lángol
A fény álomba szenderült
Járjuk az utcákat
Egy helyen egyesülünk
E helyett csak az őrült tudja
Csak ő –nem más – egyedül
Mindannyian őrültek vagyunk
Létünket nem titkoljuk
Ferdén néznek ránk
De az életet nem siratjuk
Élvezzük, kihasználjuk
Ordibálunk, kergetőzünk
Futkározunk, káromkodunk
Mindezért nem mentegetődzünk
Végigrohanunk az utcán
Gyere hát most velünk
Csodás lesz meglátod
Felhőtlenül lebegünk
Elfeledjük a bút, a gondot
A mát, a keserű bánatot
Elhagyjuk, többé nem ismerjük
A tegnapot, a holnapot
Jobb az éjszakában
Ez a napszak a miénk
Miénk, mindannyiunké
Emberek, az őrülteké
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése