Ha a fényes nappal elszáll
S közeleg az éjjel
Szobám ajtaja bezár
Senki nem jön értem.
Négy fal között fekszem
Testem ruhától szabadult
Csak téged várlak! - érted
Gyere és ejts rabul
De nem érkezik meg szobámba
Ágyam fehérben maradt
Csupán én fekszem rajta
S bennem a magány egyre dagadt
A reménység bensőmből kiveszett
És rideg jégcsappá változtam
Féltékenység ez az ami eltemet
A szerelmet halálra átkoztam
Az érzelem számomra ismeretlen
Akár bármely gondolatnak
A sorsom most menthetetlen
Éjszaka hull rám a nappalban
Szívem kertjét aszály sújtja
Keblem farmján dögvész útja
Sérült lelkem vérét ontja
Nyelvem a halált szólítja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése